Nyár. Szerelem. Szünet. Sikeres vizsgaidőszak. Kell ennél több, hogy az ember boldog legyen? Nem hiszem. Ugyhogy egy szavam sem lehet az elkövetkezendő hónapokra.
De mintha ezt mások is megérezték volna! Utolsó haza utamon a vonaton többen is nekem panaszkodtak, hogy mennyire rossz nekik, s miféle problémáik vannak. Talán sokat mosolyogtam hozzájuk képest? ( ez mostanság amúgysem sem divatos) S ahhelyett, hogy a példámat követték volna, inkább nekem kellett volna hozzájuk igazodnom. Hisz az azért napjainkban mégsem túl elfogadott, hogy valaki kitűnjön a tömegből. De megértés ide vagy oda, az én felhőtlen kedvemet nem sikerült ketté törniük. Még azzal sem, hogy néhány perc beszélgetés után úgy tekintettek rám, mint borjú az újkapura. Nem tudom mért, de a mai világban igencsak ferde szemmel néznek azokra akik filozófiát, esztétikát, s efféléket tanulnak. Mindezt pedig megkoronázva azzal, hogy utazás közben inkább olvasnak, minthogy valami disco zenét hallgassanak.
Az út azonban csak eltelt. A kis filozófus életén mit sem változtatva, aki már aznap este újabb könyv olvasásába fogott. S mint később kiderült, nem is hiába. A számára oly kedves író szavai megint nagy hatást gyakoroltak rá: " Az írás mágia. " S aki író szeretne lenni, soha nem pihenhetet. Ha már nem ír, akkor szinte meg is halt.
Erre felbátorodva aztán neki is látott annak, amit annyira szeretne. Igaz a toll helyett a billentyűzetet vette kézbe. De ez mit sem változtat a lényegen. Ő továbbra is boldogan tengeti napjait, szórakozik, olvas, él, és ír. Miközben mégtöbben néznek majd rá kicsit ferde szemmel. Vagy mégsem? Majd kiderül.
