Nagy örömömre a napokban újra visszatért a gondolkodós, filozofálós, álmodozós, olvasgatós hangulatom. Ugyhogy lehet, hogy néha inkább majd elmondják "ők" helyettem, mindazt amit érzek. Ma egyik kedvencem akadt kezembe, ami mellesleg egy örkzöld is a kincsesládikámban.

Pilinszky János:Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.